A homokfúvás, mint eljárás 140 éve ismert, egyes források szerint Alfred Gutmann szabadalmaztatta az eljárást 1893-ban, azonban őt megelőzte 1870-ben Benjamin Chew Tilghman amerikai katona és feltaláló. Az eljárás lényege, hogy szemcséket valamilyen nagy energiájú áramló közeggel a felületre juttatunk, ahol azok kinetikai energiájuk segítségével a korróziót és a szennyeződést eltávolítják, lesodorják.

Tilghman a sivatagban történő állomásozásuk során figyelte meg a barakkok üveg ablakainak mattulását a folyamatosan fújó szélben található homokszemcsék miatt. Ez volt az első szabadalma, amely az Egyesült Államokban a 104408. sz.-on érhető el. Találmánya – a szabadalom szerint – alkalmas kő, fém, üveg, fa és más kemény anyagok vágására, fúrására, csiszolására homok vagy kvarc szemcsék nagy sebességgel a felületre juttatásával. A szemcsék kijuttatását sűrített gőz, levegő, víz vagy más gáznemű illetve folyékony közegek áramoltatásával képzelte el, de alkalmasnak talált bármilyen közvetlen hajtóerőt is, úgymint ventilátor lapátokat, forgó dobot stb. A szabadalomban szerepel, hogy a sugárnyomás növekedésével a vágási hatás is növekszik. Az eljárás használható az öntött vagy megmunkált fémtermékek felületének simítására és megtisztítására a salaktól. A szemcseszórást alkalmasnak találta gravírozásra, valamint nagynyomású vízsugárba kevert szemcsés anyag segítségével olyan kemény felületek is bonthatóak, vághatóak, amelyekre a víz önmagában hatástalan. A Tilghman által szabadalmaztatott eszköz eredeti rajza az ábrán látható.

A szemcseszórási eljárások gyorsan elterjedtek. A 30-as években már általánosan használt és elfogadott módszer volt. Ekkor azonban felfigyeltek az egészségügyi következményekre is, hiszen a szemcseszórásban dolgozóknál a szilikózis szinte mindenkit érintett. Ez utóbbi csökkentésére kezdtek el más anyagokkal kísérletezni, az ásványi gránát, valamint a zúzott üveg is ezen időszakban kezdett el terjedni, illetve megjelent a vágott huzal. Nyilván egyes szóróanyagokhoz eltérő gépekre van szükség, így ezek fejlesztése sem maradhatott el. Az 1950-es években a nedves csiszolás nyert teret, ennek egyik fejlesztője Norman Ashworth, aki a hagyományos homokfúvás kiváltását látta benne. A víz bevonása hozzájárult a szilikózis kockázatának drasztikus csökkentéséhez. A szilikózis olyan mérvű gondot okozott, hogy több országban egyszerűen betiltották a homokfúvást.
Az utóbbi években természetesen nem csak a gépek fejlődtek, hanem az emberi élet védelme is. Hatékonyabbak lettek a kompresszorok, a szemcseszórók fúvókái tartósabbak és ezek mellé megtalálhatóak a kor követelményeinek megfelelő biztonsági felszerelések is. Így a szemcseszórás már olyan helyeken is alkalmazható, amelyekről feltalálója még nem is álmodott.